Adatbázisok
Online

A kissitkei ideiglenes és az ostffyasszonyfai végleges hadifogolytáborban elhunyt személyek adatainak anyakönyvi rögzítése

A hadifogolytábor történetéhez szorosan hozzátartozik, hogy 1915 májusában a Cs. Kir. Pozsonyi Katonai Parancsnokság egy, a Kissitke határában lévő legelőn egy ideiglenes megfigyelőtábort létesítetett, amelyben meglehetősen mostoha körülmények között tartották a részben a boldogasszonyi (ma: Frauenkirchen, Ausztria) hadifogolytáborból, részben pedig a harctérről érkezett orosz és szerb hadifoglyokat, akiknek az volt a feladatuk, hogy részt vegyenek az ideiglenes tábortól nagyjából 5 km távolságra, Nagysimonyi és Nagysitke határában létrehozandó – ám a közeli ostffyasszonyfai vasútállomás után elnevezett – tábor felállításában.

A végleges tábor létesítésével kapcsolatos építési munkák lényegében az ideiglenes tábor felállítás után azonnal, azaz 1915 májusában megkezdődtek, és a végül 50.000 személy befogadására alkalmas, víz- és csatornarendszerrel ellátott barakktábor viszonylag gyorsan elkészült, hiszen 1915 novemberében már vasúti vágány kötötte össze az ostffyasszonyfai vasútállomással, 1916 elején pedig működött a tábor saját villamos erőműve.

Az ideiglenes táborban 1915 nyarán a már betegen érkezett katonák és a rossz higiéniai körülmények következtében előbb kolera-, majd tífuszjárvány tört ki, amelyeket végül sikerült lokalizálni és felszámolni. A kissitkei ideiglenes tábort a Vöröskereszt közbelépése és tiltakozása nyomán 1916 januárjában felszámolták, és lakóit az ostffyasszonyfai táborba telepítették át.

A kissitkei, majd pedig az ostffyasszonyfai táborban elhunyt hadifoglyokat kezdetben a Sárvár Vidéki Anyakönyvi Kerület halotti anyakönyvében[1] regisztrálták, de nem közvetlenül a haláleset bekövetkezése után, hanem jóval később. Az ideiglenes és a végleges táborban életét vesztett 61 illetőleg 47 katona haláláról készített, azaz mindösszesen 108 bejegyzés – egyetlen kivételtől eltekintve – 1917. február 19. és 1918. április 28. között került az anyakönyvbe, és a legkorábbi feljegyzett haláleset 1915. június 19-én, a legkésőbbi pedig 1916. december 23-án történt. A kivételként említett bejegyzés dátuma 1921. október 27., amely egy 1917. február 25-én bekövetkezett elhalálozásról szól. Megjegyezendő – és későbbi vizsgálatok segítségével okvetlenül tisztázandó tény, hogy az anyakönyvben több olyan, az ideiglenes táborban bekövetkezett haláleset is megtalálható, amelyek időpontjuk alapján annak bezárása után következtek be. Ennek egyik lehetséges magyarázata az lehet, hogy az eredetileg ideiglenes táborba érkezett, majd onnan a végleges táborba átkerült és ott elhunyt hadifoglyok vagy azok egy részének esetében az elhalálozás helyeként nem a végleges, hanem az ideiglenes tábort jegyezték be az anyakönyvbe.

A Sárvári Vidéki Anyakönyvi Kerület anyakönyvében az elhunyt hadifoglyokról felvett adatok a szokásos anyakönyvi bejegyzéseknél kevesebb információt tartalmaznak, hiszen „a halál oka”, a „házastársának családi és utóneve”, valamint a „szüleinek családi és utóneve” rubrika igen gyakran üresen maradt. Ugyanakkor megemlítendő, hogy az elhunyt katona foglalkozásaként azt jegyezték be, hogy melyik hadseregben szolgált, illetőleg, hogy az esetleges megjegyzések rovatában minden esetben helyet kapott, hogy az adott bejegyzést a Belügyminisztérium milyen számú leirata alapján hajtotta végre az anyakönyvvezető.

Az a tény, hogy az két táborban életüket vesztett hadifoglyok elhunytával kapcsolatos bejegyzések csak azok után hónapokkal, olykor évekkel később kerültek bele a Sárvár Vidéki Anyakönyvi Kerület halotti anyakönyvébe, valószínűsíti, hogy készültek egykorú feljegyzések a halálesetekről, és minden bizonnyal az ezekben rögzített adatok szolgáltak alapjául azoknak a leiratoknak, amelyekkel a Belügyminisztérium tájékoztatta a körjegyzőséget a hadifoglyok elhunytáról.

A Sárvár Vidéki Körjegyzőség 1918. április 28. után több mint 3 évig nem kapott olyan belügyminisztériumi leiratot, amely az ostffyasszonyfai hadifogolytáborban elhunyt külföldi katonák halotti anyakönyvi bejegyzéseinek elkészítésére utasította volna az anyakönyvvezetőt. Minden bizonnyal a háborút lezáró békeszerződések intézkedtek az 1914 és 1918 között idegen földön elhunyt hadifoglyok regisztrálásáról, és ennek volt köszönhető, hogy 1921 május elejétől viszont megindult az „áradat”, és rövid idő alatt több, az ostffyasszonyfai hadifogolytáborban életét vesztett katona elhunytával kapcsolatos adat érkezett a Sárvár Vidéki Anyakönyvi Kerülethez. Minden valószínűség szerint ekkor – lehet, hogy központi rendelkezés nyomán – született meg az a döntés, hogy egy, az ostffyasszonyfai táborban életét vesztett hadifoglyok – leszámítva a körjegyzőség rendes vagy normál anyakönyvében már regisztrált katonákat – adatainak és elhalálozásuk időpontjának rögzítésére egy külön, csak ezt a célt szolgáló halotti anyakönyvet fektetnek fel.

Ebbe az anyakönyvbe az első bejegyzést 1921. május 8-án, az utolsót pedig 1926. október 7-én tették, amelyek az táborban 1915. október 19. és 1918. október 4. között bekövetkezett mindösszesen 4839 halálesetről tartalmaznak adatokat. A bejegyzések évenként megoszlása meglehetősen egyenetlen, hiszen 1921-ben 1622, 1922-ben 2742, 1923-ban 1, 1924-ben 2, 1925-ben 468 és 1926-ban 4 bejegyzés történt.

A Belügyminisztériumból több-kevesebb rendszerességgel érkezett leiratok minden esetben egynél több, sokszor egyszerre nagyobb számú elhunyt hadifogoly személy adatait és halálesetének körülményeit közölték a körjegyzőséggel. E halotti anyakönyvet az anyakönyvvezetők a normál vagy szokásos halott anyakönyvvel azonos módon vezették, és ahhoz hasonlóan évente az utolsó bejegyzést követően lezárták, majd pedig a következő esztendőt újrakezdődő sorszámmal folytatták. Érdekességként említjük meg, hogy az anyakönyvben csak az 1921. és az 1925. esztendő bejegyzéseinek lezárása történt szabályszerűen, mivel az 1922., az 1923. és az 1924. években eszközölt bejegyzésekére jóval később, és egységesen 1926. szeptember 17-én kerítettek sort, az 1926. évet pedig – nem tudni, mi okból, de egyszerűen – nem zárták le.

Az ostffyasszonyfai hadifogolytábor „saját” anyakönyve ugyanazokat az információkat tartalmazza az életüket vesztett hadifoglyokról és elhalálozásuk körülményeiről, mint a Sárvár Vidéki Anyakönyvi Kerületnél vezetet normál halotti anyakönyv. Ugyanakkor megemlítendő a tábori anyakönyvben egyrészt a „halál oka” rovat jóval ritkábban maradt kitöltetlenül, mint a normál anyakönyvben, másrészt pedig közel 450 esetben – tehát meglehetősen következetlenül – előfordult, hogy az elhunyt hadifogoly lakhelye mellett vagy helyett feltüntették születési helyét is. Itt jegyezzük meg, hogy a Sárvár Vidéki Körjegyzőség normál anyakönyvébe 1921. május 8-án és 1921. október 27-én bejegyeztek összesen 3 olyan, az ostffyasszonyfai táborban 1917. február 25-én, 1917. július 28-án és 1918. június 15-én történt halálesetet is, amelyek közül kettő a tábor „saját” anyakönyvében is megtalálható. E párhuzamos anyakönyvezés okát nem ismerjük.