Középkori gyűjtemény

Az MNL 1526 előtti iratai és más partner intézmények adatbázisai

Keress a középkori gyűjtemény anyagában!

Középkori gyűjtemény

Ebben a gyűjteményben a Mohács előtti gyűjteményhez kapcsolódó adatbázisokat gyűjtöttük össze. Ezek különböző mélységben és adattartalommal engednek betekintést a középkori oklevelek világába.

A fennmaradt iratanyag csupán néhány százaléka annak, ami egykor keletkezett. Bár sok magánlevelet és gazdasági iratot a századok során kiselejteztek, a legnagyobb pusztulást a 16. századi oszmán-török hódítás okozta. Ami mára megmaradt, elsősorban főúri és nemesi családok, egyházi intézmények és városi önkormányzatok irataiból áll: részben a Magyar Királyság központi igazgatásának és bíráskodásának a produktumai, részben magánszemélyek és intézmények tevékenységéről, jogügyleteiről szólnak. Nyelvük legnagyobbrészt latin – mivel ez volt 1844-ig a soknemzetiségű Magyarország hivatalos nyelve –, kisebb részben német, illetve más nyelvű.

Adatbázis

Collectio Diplomatica Hungarica (DL-DF)

A Diplomatikai Levéltár és a Diplomatikai Fényképgyűjtemény adatai és képei

Adatbázis

Középkori címereslevelek

A címereslevél adatbázis Mohács előtti okleveleinek részletes leírása

Adatbázis

Kassai oklevelek

Kassa Város Levéltárának 1526-ig terjedő anyaga

Blog

Címereslevelek oázisa az Országos Levéltárban

Van egy irattípus, amely messze a történeti kutatás megkezdése előtt, jogi és művészeti jelentőségénél fogva kiemelt érdeklődésre tartott számot. A címereslevelek, más néven armálisok (litterae armales) a mindenkori levéltárakban őrzött gyűjtemények sorában máig nagy népszerűségnek örvendenek és a leggyakrabban keresett iratok közé tartoznak.

Fontos külső források

Top 5 tartalom

Az Aranybulla

Az arany pecséttel megerősített uralkodói kiváltságlevelek, az úgynevezett aranybullák között kiemelkedő hely illeti meg II. András király Aranybulláját az 1222-ben és aranypecséttel megerősített oklevelét. Az oklevél formában kiadott határozatokat 1222. április közepén hozhatták, de a pontos dátumot nem ismerjük. Létrejöttének körülményeiről alig lehet tudni valamit, szövegéből derül ki, hogy eredetileg hét példányban állították ki: a király és a nádor példánya mellett kapott belőle a pápa, a templomosok, a johanniták, az esztergomi és a kalocsai káptalan. Ezek közül azonban egy sem maradt korunkra. Szövegét mégis ismerjük, mert azt először 1318-ban, majd I. Nagy Lajos király 1351-ben hiteles formában is átírta és megerősítette, majd a későbbi királyok is rendre ezt erősítették meg, ezért ezt tekinthetjük a legrégebbi hiteles átiratnak. Ugyanakkor II. András király két oklevélen is megmaradt az a kétoldalas aranypecsét, amilyen az 1222-i Aranybullán is függhetett egykor. Így tehát nemcsak az 1222. évi Aranybulla szövegét ismerjük, hanem II. András aranypecsétje is megvan. A király 1231-ben több helyen megváltoztatva, megújította az 1222-es kiváltságlevelet. Eredetije ennek sincs meg, de szövegét a pápai regisztrumkönyvek fenntartották. A későbbiekben mégis az 1222-es törvény szövegét tekintették az első írott magyar „alkotmánynak“, elsősorban azért, mert az uralkodó és a kiváltságokkal és politikai jogokkal rendelkező nemesség egyességét látták benne: a királyi hatalom korlátozását, a középkori értelemben vett szabadságjogok elismerését. Ezek később az 1848-as jogkiterjesztés nyomán bekerültek a modern alkotmányosság történeti előképei közé.

Legkorábbi oklevelünk 1109-ből

Gyűjteményünk legkorábbi eredeti darabja Kálmán király 1109. évi oklevele, amely megőrizte I. (Szent) István király egyetlen hiteles és a többitől eltérően görög nyelven íródott oklevelének szövegét. A veszprémvölgyi monostor számára kiadott görög nyelvű adománylevelében „István a keresztény, egész Magyarország királya" rögzíti, hogy a veszprémvölgyi apácák számára kolostort alapított, és felsorolja az adományait, kilenc falut (Szárberény, Máma, Sándor, Kenese, Csitény, Szántó, Padag, Zalészi, Gerencsér), valamint a hozzátartozó birtokokat és szolgákat, továbbá, hogy az érseki monostor szabad rendelkezési joggal bír.

A Szent György-rend alapítólevele

A magyarországi lovagi kultúra kiemelkedő emléke az az oklevél, amelyben a lovagok királyi jóváhagyással megalapítják Közép-Európa legkorábbi világi lovagrendjét, és az esztergomi káptalannal írásba foglaltatják a lovagrend alapszabályait 1326. április 24-én. A magyarországi Szent György-társaságot az Anjou-házbeli I. Károly magyar király alapította 1326. április 24., Szent György napja előtt, amikor a rend statútumainak fennmaradt példánya kelt. A rend alapítása a királyi uralom megszilárdítását követő események sorába illeszkedett. Károly 1318-ban kötött házasságot Luxemburgi Beatrixszal és ezekre az évekre tehető a királyi udvar első lovagi tornáinak megszervezése. Talán az sem véletlen, hogy 1326-ból maradt fenn az első címeradományozás is. A Szent György nevét viselő lovagok testvéri egyesülete Boleszló esztergomi érsek, valamint a győri, nyitrai, pécsi, boszniai, váci, egri és veszprémi püspökök, továbbá a pannonhalmi apát és más egyházi vezetők beleegyezésével az esztergomi káptalan tanúsága mellett megalkotta a társulat alapszabályait, majd I. Károly király jelenlétében és akaratából kiegészítő cikkelyeket fűztek hozzá. Az oklevélnek ezt a két jól elkülönülő részét más-más kéz írta. Nem tudjuk, hogy az alapítás mennyivel előzhette meg az oklevél születését, de az bizonyos, hogy az alapítólevéllel megszületett Európa legkorábbi világi – tehát nem egyházi jellegű – lovagrendje. Az oklevélen függő, pajzs formájú pecsét a lándzsáját a sárkány torkába döfő, lovas védőszentet ábrázolja, párhuzamait lényegében a kor lovaspecsétjei jelentik.

Hunyadi László kivégzése

A források egybehangzó tanúsága szerint Hunyadi Lászlót 1457. március 16-án végezték ki, estefelé, a budai várban a Friss palota előtti Szent György téren. A hóhérnak csak negyedszerre sikerült elválasztania László fejét a testétől, amelyet később a budai Mária-Magdolna templom Krisztus-teste kápolnájában temettek el minden gyászpompa nélkül. Koporsóját öccse, az ifjú Mátyás király 1458-ban átvitette a gyulafehérvári székesegyházba, ahol apja mellett találta meg végső sírhelyét. Ezt követően sorsa nem volt hangsúlyos eleme az országos politikai emlékezetnek több évszázadon keresztül. Hunyadi László történetét a 19. század „fedezte fel”. Személye alkalmas volt arra, hogy a nemzet sorsára emlékeztessen, így Hunyadi László alakja a korszak egyik sokszor megformált tragikus hőstípusává vált, többek között Erkel Ferenc 1844. évi operájában, vagy Madarász Viktor 1859. évi drámai festményében. Benczúr Gyula 1866-ban festett Hunyadi-képének forrása valószínűleg gr. Teleki József A Hunyadiak kora Magyarországon című (1852–55) történeti monográfiája volt. Festménye szinte illusztrálja a történész monográfiájában leírtakat.

Az igazi Toldi

A magyar irodalom egyik legismertebb műve Arany János elbeszélő költeménye, a Toldi, illetve a Toldi-trilógia (Toldi, Toldi szerelme, Toldi estéje). Az igazi Toldi Miklós életrajza a források alapján azonban csak részlegesen tárható fel, mivel az okleveles forrásokban csak szórványos adatokat találunk. Pályája kezdetén Meggyesi Simon familiájában szolgálhatott. Először 1351-ben tűnik fel az oklevelekben, mint sárosi alispán. Mivel ebben az időben Meggyesi Simon több más vármegye ispáni címe (győri és bakonyi, szepesi) mellett a sárosi ispáni címet is viselte, a vármegye igazgatásának tényleges vezetését azonban – a korabeli gyakorlatnak megfelelően – hű emberére, Toldi Miklósra bízta, ebből következik, hogy Toldi Meggyesi familiárisa volt.

* ? " - \
magyar* szórészletet helyettesít, pl.: magyarok, magyaroknak, magyarság sz?n egy betűt helyettesít, pl.: szent, szán, színben "magyar" csak a pontos kifejezésre keres pl. magyarok-ra nem -alma kihagyja azokat a találatokat, amelyben az alma szó megtalálható Részletes keresési útmutató