Adatbázisok
Online

A korábbi, 1715. évi összeírással való elégedetlenség arra késztette a hatóságokat, hogy 1719-ben a conscriptio hiányosságainak kiküszöbölése végett az összeírás megismétlését határozzák el. Erre 1720-ban került sor, és ez lett az oszmán uralom alól teljesen felszabadult ország első, minden vármegyére kiterjedő összeírása.

Az összeírt személyek (adózók) és helységek nevét, valamint a település legfontosabb gazdasági adatait (observatio) tartalmazza. A kutatók további információkat az adatbázis mellett található digitalizált képekből szerezhetnek. A kutatást az összeírás teljes digitális képanyaga segíti.

Az 1715-ös összeírással szemben 1720-ban csak a külsőségekkel rendelkező jobbágyokat, zselléreket és lakásokat kellett összeírni. A szegényebb réteg, az, amelynek csak háza volt vagy az sem, az összeírásból és így az adózásból kimaradt, hacsak a foglalkozásuk vagy más címen fel nem kellett venni őket. Ezúttal sem vették fel a nemességet, azonban fel kellett venni minden nem nemest, akit a földesúr minden pénzbeli vagy munkában végzendő szolgálat alól felmentett, továbbá az ellenszolgáltatásért a földesúr jobbágytelkén gazdálkodó nemest. Rajtuk kívül nem került összeírásra a papság és a tanítóság, de bekerült az összeírásba a jobbágyföldet művelő vagy bérlő, továbbá a kereskedelmet űző zsidóság is. A városokban azokat a lakosokat is fel kellett venni, akik iparból és kereskedelemből élve bizonyos jövedelemmel bírtak, még akkor is, ha csak külsőség nélküli házuk, vagy még az sem volt.
Miután az 1718-ban megkötött pozsareváci béke teljesen felszabadította a török uralom alól az ország területét, az 1720-as összeírás már az egész ország területére kiterjedhetett, beleértve a katonai uralom alatt álló területeket is. Nem terjedt ki azonban az Erdélyi Fejedelemségre és nincsen nyoma annak, hogy Horvát- és Szlavónországot a hozzátartozó részekkel és a határvidékkel együtt összeírták volna. A Határőrvidék községeinek csak polgári lakosságát írták össze. Mivel ezek a települések vármegyei fennhatóság alá tartoztak, itt is írták össze. Ez az oka annak, hogy egyes községek a megye és a Határőrvidék összeírásában is szerepelnek. Ugyancsak kétszer szerepelnek a két megye határán fekvő helységek, mint pl. Eger városa.
Az összeírás fogyatékosságát az összeírók különböző egyéniségén kívül az is okozta, hogy hiányoztak a legfontosabb segédeszközök, így sok megye nem is tudta pontosan elkészíteni községeinek jegyzékét. Hiányoztak a pontos kimutatások a nemességről is, és az adatok felvétele gyakran nem a helyszíni szemle alapján készült. Nem voltak egységesek a jogi fogalmak sem, és minthogy az összeírók egészen más vidékről származtak, nem ismerhették a helyi viszonyokat és gyakran nem a nép nyelvét sem ismerve, a válaszokat sokszor saját szemléletük alapján értékelték. Gyakran még a községek nevét is torzítva írták, és a töröktől visszafoglalt területen, a magyartól teljesen elütő gazdasági rendszer következtében, nem értették meg a gazdasági fogalmakat. Ritkán bár, de mégis előfordult, hogy egyes összeírók nem végeztek lelkiismeretes munkát, elfogadták a lakosok hamis vallomásait, aminek következtében sokan kivonták magukat az összeírás alól.
Az adatbázis az összeírt személyek (adózók) és helységek nevét, és a település legfontosabb gazdasági adatait (observatio) tartalmazza. A korabeli helységnevek mellett feltüntettük az illető település Lipszky Repertorium (1808) szerinti névalakját is, valamint az 1913-as nevét és hogy akkor melyik megyében volt található. Ezen kívül megadtuk a település mai nevét és megyéjét (ha a mai Magyarország területén kívül található, akkor az ország rövidítését) is. A kutatók további információkat az adatbázis mellett található digitalizált képekből szerezhetnek.